NT-pro BNP

Mikor végzik?

A vizsgálattal a vérben lévő B-típusú natriuretikus peptid (BNP) vagy az N-terminális prohormon agyi natriuretikus (NT-proBNP) koncentrációját mérik. Szívelégtelenség megállapításában (leginkább annak súlyosságában) használt vizsgálat. A proBNP termelése a szív természetes válasza az elégtelen működésre, ekkor az aktív BNP hormon és egy inaktiv darabja, az NT-proBNP szabadul fel. Ezen molekulák eredményei nem felcserélhetőek, a diagnosztizálás során csak az egyik molekulát célszerű mérni.

Mit mutat a vizsgálat?

A B-típusú natriuretikus peptid (BNP) és az N-terminális pro B-típusú natriuretikus peptid (NT-proBNP mérése a szívelégtelenség kimutatására, diagnosztizálására és a betegség súlyosságának megítélésére szolgál. Az egyéb szív eredetű biomarkerek mérésével együtt szintjük jelzi a szívre nehezedő terhelés mértékét, és az esetleges károsodást; valamint a tüdőkapacitás vizsgálatával együtt segítségükkel elkülöníthető egymástól a szív és a tüdő eredetű nehézlégzés. Szükség lehet mellkasröntgenre és szívultrahangra is.

A szívelégtelenség hasonlíthat más betegségek tüneteire, és előfordulhat más betegségekkel együtt is. A BNP és az NT-proBNP szint ismerete segíti az orvost abban, hogy elkülönítse a szívelégtelenséget és az egyéb betegségeket, mint például a tüdőbetegség. A pontos diagnózis nagyon fontos, mert ezen alapul a betegség kezelése, aminek megkezdésével általában nem lehet késlekedni.

Bár a BNP-t és az NT-proBNP-t általában a szívelégtelenség diagnózisának felállításához használják, akut koronária szindrómában is emelkedett lehet a szintjük, ebben az esetben nagyobb esély van az újabb hasonló esemény bekövetkeztére. Így tehát a BNP és az NT-proBNP használható akut koronária szindrómában az újabb kardiális (szív eredetű) esemény kockázatának megítélésére.

Vérvétel laboratóriumi vizsgálathoz

Mit jelent a vizsgálati eredmény?

A normálisnál magasabb eredmények azt jelzik, hogy a betegnek valamilyen fokú szívelégtelensége van, a mért BNP vagy NT-proBNP érték pedig arányos annak súlyosságával. A magasabb értékek gyakran rosszabb prognózist (kilátásokat) jelentenek.

A normális értékek azt jelzik, hogy a beteg tüneteit valószínűleg nem szívelégtelenség, hanem egyéb betegség okozza.

A vizsgálattal önmagában nem diagnosztizálható egy betegség sem, a kapott lelettel minden esetben keressen fel belgyógyász vagy hematológus szakorvost a pontos diagnózis és a szükséges terápia meghatározása érdekében.